fbpx

Gyengéd, válaszkész elválasztás 18 hós kortól

Meddig normális a szoptatás?

A természetes elválasztódás időpontjára különböző megközelítések vannak:

  • születési súly megnégyszerezése (2,5-3,5 év)
  • gesztációs idő hatszorosa (4,5 év)
  • első maradandó fogak megjelenése (5,5-6 év)
  • immunrendszer éretté válása (6-7 év)

Ez alapján azt mondhatjuk, hogy 2,5-7 éves korban történik meg a természetes elválasztódás, ha nincs beavatkozás. A társadalmi elfogadottsága sajnos nem az elvárt. Míg azon senki nem akad fenn, ha egy 2-3-4 éves gyerek cumival a szájában játszik a játszótéren, vagy 6 évesen még cumival alszik el, a szoptatással szemben sajnos nem ilyen elfogadó a társadalom.

Ennek ellenére a válaszkész, kötődő nevelés az anya gyors kiégéséhez vezethet kellő és megfelelő (!) segítség híján, így természetes, ha korábban megjelenik az anya részéről az igény még igény szerint szoptatott gyermeknél is, hogy megkezdje az elválasztást, de minimum csökkentse pl az éjszakai szoptatások számát. A másik ok pedig a gazdasági-társadalmi ok: a korai munkába való visszatérés és a fent említett elutasítás a társadalom részéről, a tágabb család általi nyomás felőröl sok édesanyát.

Hogyan lehet tehát kíméletesen, válaszkészen és gyengéden csökkenteni a szoptatások számát?

Kezdjük azzal, hogy mindig az adott baba-anya páros határozza meg az ütemet és az időzítést is, vannak ugyan alapvető irányelvek, tippek, trükkök, de természetesen ez nincs kőbe vésve, nagyban meghatározza a család dinamikája, a gyermek temperamentuma és habitusa, anyuka eltökéltsége, és a külső tényezők is.

Nem fogom azt mondani, hogy van egy listám, amin ha végigmentek, akkor tuti a siker – nem fogok hazudni, nem akarok bestseller könyvet rátok tukmálni. Arra szeretnék ösztönözni mindenkit, hogy a gyermek biológiai jellemzőit figyelembe véve, az életkori sajátosságokat tiszteletben tartva, a gyermeket nem „megtörve” hallgassatok az anyai ösztönötökre, mert működik! Legyetek bátrak és használjátok az intuíciótokat!

Ideális esetben 18 hónaposnál fiatalabb gyermeknél nem javasolt az elválasztás még részlegesen sem, ennek az oka az idegrendszeri éretlenségük. Fontos, hogy a gyermek igénye legyen szem előtt tartva, és az ütemet igazítsuk a gyermekhez. Ne szégyelljünk lassítani, megállni a folyamatban átmenetileg vagy akár visszalépni egyet-egyet, ha úgy látjuk, hogy gyors a picinek a tempó. Ideálisan 2-4 hét szükséges egy-egy szoptatás elhagyásához.

Fontos azt is tudatosítanunk magunkban, hogy az éjszakai elválasztás nem garantálja azt, hogy az alvásminőségben változás lesz. Ennek az az egyszerű oka, hogy az alvás idegrendszeri érettség kérdése, mint például a mozgásfejlődési mérföldkövek, vagy a beszédfejlődés – és ez minden gyermeknél egyedileg alakul. Nincs olyan, hogy x idős korra át KELL aludnia az éjszakát egy gyermeknek.

Anyuka elhatározása fontos és szükséges sikertényező. Kiemelném, hogy itt belső elhatározásról van szó! Amikor valaki nagyon küzd az elválasztással, mindig fel szoktam tenni a kérdést: anyuka vajon TÉNYLEG akarja ezt az elválasztást? Ha bizonytalankodik, azt a gyermekek megérzik, és nehezebb lesz a folyamat. Tehát nem csak a gyermek, hanem anya igényét is szem előtt kell tartani.

Technikailag sok verzió van, a rossz hír, hogy ki kell próbálni, adni időt egy-egy módszernek és itt is érvényes, hogy lehet váltani, de csak ha megbizonyosodott róla az anya, hogy nem válik be. Ez azt jelenti, hogy minimum 2 hét kell egy-egy módszernek következetesen, hogy kiderüljön, beválik-e lassú tempóban. Gyors sikert ne várjuk, a rossz hír, hogy gyors siker a gyermek stresszelése nélkül szinte nem létezik.

Kipróbálható technikák:

  • bizonyosodjunk meg arról, hogy nincs épp aktív fogzás, mozgásfejlődési vagy idegrendszeri érésben ugrás, egyéb feszültséget okozó változás a gyermek vagy a család életében (költözés, intézményesítés, stb), nincs ételallergia, intolerancia, allergia, vitamin- vagy ásványi anyag hiány a picinél
  • „tankoljuk” fel a picit napközben: ahogy nyílik a világ, gyakran előfordul, hogy a totyogó korú gyerekek „nem érnek rá” napközben szopizni, emiatt megszaporodik az éjszakai szoptatás, ekkor pótolnak. Teremtsük meg a feltételeit nap közben a zavartalan és kellő mennyiségű szoptatásnak
  • szoptatások idejének csökkentése: 1-2 perccel csökkenteni minden szoptatást
  • szoptatások közötti idő növelése: szintén néhány percről beszélünk
  • éjszaka minden második szoptatás kiváltása öleléssel, ringatással, összebújással. Fontos, hogy a gyermeknek legfontosabb szoptatási alkalmat hagyjuk meg legtovább neki. Praktikus, ha a párotok tud ebben segíteni. Ezt is el lehet kezdeni nagyon kíméletes módon: pl. mikor megébred a pici, akkor először nagy öleléssel, összebújással kezdeni pár percig, nem automatikusan cicivel, majd kapjon limitáltan cicit. A bújás-ölelés időtartamát percekkel lehet emelni, a szoptatás idejét pedig csökkenteni, végül csak bújás-ölelés marad. Ez egy lassú, ámde nagyon kíméletes folyamat, a gyermek optimális esetben észre sem veszi, hogy a szoptatás más komfortot adó eszközzel ki lett váltva.
  • nagyobb gyerek esetében ha van szintén korban közelálló testvér, ki lehet próbálni az együtt altatásukat – sokszor az, hogy szuszog mellettük valaki, már elegendő ahhoz, hogy ne ébredjenek fel, ne érezzék magányosnak magukat éjjel – és ezt a magányt ne anya cicijével kívánják orvosolni 😊
  • megszokott szoptatási helyzetek kerülése: éjjel pl alvási elrendezés megváltoztatása: itt apró változásokra kell gondolni, pl együttalvók saját ágyba szoktatása lehet, mellette egy matraccal, amin anya alszik, de át tud menni elalvás után a saját helyére
  • figyelemelterelés: nagyobb gyerekeknél működhet
  • határszabás: akkor lesz cici, mikor feljön a nap
  • napi rutinban annyi változás eszközölése, ami segít a szoptatási helyzetek fixálásán, új mintázat bevezetése

Végül fontosnak tartom megemlíteni, hogy sokszor egy-egy helyzet elfogadása, önmagunk „beleengedése” a helyzetbe és az azzal való megbékélés felszabadító és problémamegoldó hatással bír. Nem fog örökké szopizni a gyerek, ez biztos.

Forrás: Korszerű Szoptatási Ismeretek – Szoptatásért Egyesület; The Milk Meg: Boobin’ All Day… Boobin’ All Night; https://kellymom.com/ages/weaning/wean-how/weaning-night/;  https://www.askdrsears.com/topics/health-concerns/sleep-problems/night-weaning-12-alternatives-all-night-nurser/

Tudtad, hogy a szoptatás támogatása a környezetvédelem elengedhetetlen része?

Hogyan tudja a társadalom támogatni az anyákat a sikeres szoptatásban? A szoptatás nem magánügy!

  • adjunk meg minden szükséges és hiteles információt a sikeres szoptatáshoz
  • szükség esetén az anya megkapja a szaksegítséget az erre hivatott szakemberektől
  • a társadalom ne izolálja a szoptató anyákat a nyilvános szoptatás elítélése által
  • minél több bababarát kórház legyen, hogy a születést követő órákban ne legyen szeparáció és az édesanyag és a baba mindent megkapjon a 0. órától ahhoz, hogy a szoptatás (is) sikeres lehessen
  • eltűnjenek a köztudatból azok a mítoszok, amelyek gátolják a hosszan tartó sikeres szoptatást
  • védjük a családokat a káros tápszermarketingtől!

#szoptatás #zerowaste #környezetvédelem #gondoskodásforradalma #greenfeeding

Nézzük sorra a tápszeripar környezetre gyakorolt hatását:

  • tehéntej termelés: a tápszerek jelentős része tehéntej alapú. A szarvasmarha tartás az egyik legnagyobb kibocsátója az üvegházhatású gázoknak, ezen kívül erdők kiirtásához vezet.
  • a tápszer gyártási folyamat energia- és ivóvízfelhasználása révén, hulladékkibocsátásával szennyezi a környezetet. 1 kg tápszer előállításához 4700 liter vizet használnak fel.
  • a mesterséges etetés révén cumisüveket millióit gyártják le, amelyek aztán hulladékként szennyezik a környezetet. A tápszer bekeveréséhez újfent ivóvíz szükséges, a sterilizálás folyamán energiafelhasználás történik.
  • a tápszer csomagolásán keresztül a hulladéktermelés óriási hatású. Csak kis hazánkban 2016-ban 3 millió doboz tápszert adtak el, és ez csak a receptre kiadott mennyiség, és azóta ez sajnos nem csökkent.
  • szállítás: a tehéntej eljuttatása a gyártóüzemekbe, onnan a késztermék elszállítása a boltokba rendkívül környezetszennyező

FONTOS: a tápszer egy szenzációs találmány azoknak, akiknek szükségük van rá. Mindamellett sajnos sok egészségügyi szakember által még mindig automatikusan javasolt pl alvásproblémákra illetve bizonyos életkor felett, ami egy téves és káros gyakorlat.

Ezen kívül nem mehetünk el amellett sem, hogy a szoptatás után a b opció a donortej és csak a c opció a tápszer. Miért? Mert a donortej még hőkezelés után is rendelkezik azzal, hogy legalább fajazonos fehérjéket tartalmaz és nem allergizál, míg a tápszer tehéntej alapú, nehezebben emészthető és allergizálhat.

Közös feladatunk, hogy az anyákat maximálisan támogassuk információval, lelkileg és a feltételek megteremtésével is, hogy sikeresen tudjanak szoptatni!

Forrás: https://szoptatas.info/zold_taplalas Dr Kun Judit Gabriella, http://ibfan.org/docs/climate-change-2015-English.pdf

A Bilgin & Wolke tanulmányról

Sokan kértétek, hogy véleményezzem a napokban az egyik hazai babás portálon megjelent cikket arról, miszerint a sírni hagyás nem is okoz károkat sem a viselkedésfejlődésben, sem a szülő-gyermek kötődésben. A magyar oldal által alapul használt, egy külföldi bulvároldalon megjelent cikk (www.brightside.me) egy 2020-as kutatásra hivatkozik, közismert nevén a Bilgin & Wolke tanulmányra.

Előre szeretném leszögezni, hogy nem azért tartom fontosnak, hogy a sírni hagyós alvástréningekkel és az önnyugtatás promótálásával leszámoljon a társadalmunk, mert ez a szubjektív véleményem és meggyőződésem, hanem azért, mert a legújabb neurológiai és pszichológiai kutatások objektíven bebizonyították, hogy kijavíthatatlan károkat okoz a tudatos és alvástréningezés során használt sírni hagyás.

Szóval miről is szól az említett kutatás, amelyet a nemzetközi média félreértelmezve, kontextusból kiemelve felkapott tavaly ősszel, és ami most elért hazánkba is:

  • 178 csecsemőt vizsgáltak, akik közül 73 extrém koraszülött vagy kis súllyal született csecsemő volt
  • A kutatás célja NEM az volt, hogy bebizonyítsa, hogy a tudatos sírni hagyás nem káros
  • Összességében a tanulmány célja az volt, hogy felderítse, hogy a kora csecsemőkorban történő sírás gyakorisága és a totyogókori sírósság között van-e összefüggés, nem pedig „validálni” a Cry-it-out (sírni hagyás) módszerét. A sírás nem az alvás kontextusában lett vizsgálva.
  • A szülőket megkérdezték, hogy hagyták-e a 0, 3, 6 hónapos korú csecsemőjüket sírni és milyen gyakorisággal, választhattak a soha, egyszer, néhány alkalommal és gyakran között.
  • Nem világos, hogy mit jelent a kutatásban a „néhány alkalommal” és a „gyakran”, és mennyi ideig tartott a sírás, amikor a csecsemők sírtak. Az sem világos, hogy a baba miért sírt: például egy autóülésben egy elkerülhetetlen autóút során? Vagy miközben anyuka épp a forró sütőből vett ki valamit, esetleg WC-n volt? Vagy alvástréning alatt, a gyermek igényeit szándékosan és irányítottan ignorálva hagyták hosszan sírni (Ferber szerint akár 45 perc is belefér, no comment). Ez nagyon fontos hiányzó részlet.
  • A kutatásban résztvevő szülők 63%-a soha nem hagyta sírni újszülöttjét, míg 6 hónapos korára 52% -uk hagyta sírni néhányszor, 18 hónapos korában pedig a szülők 31% -a hagyta sírni a gyermekét. A tanulmány megállapította, hogy azok a csecsemők, akiket néhány alkalommal sírni hagytak az újszülött időszakban, 18 hónapos korukban kevesebbet sírtak.
  • Nem kell statisztikusnak lenni ahhoz, hogy lássuk, hogy ha a szülők 63%-a soha nem hagyta sírni a babáját és csak 52%-uk hagyta néhányszor sírni, akkor mekkora a minta, akiknél a sírni hagyást egyáltalán vizsgálni tudták, és vajon mennyire reprezentatív ilyen kis elemszámmal a kutatás. Semennyire.

A kutatás valójában azt a konklúziót tartalmazza, hogy az adaptív és intuitív nevelés ajánlott.

A vizsgálat nem mérte a kortizol szintet, ami a stresszhormon, és akkor is termelődik, mikor nem sír a gyermek, de stressz alatt áll. Pl. azok a gyerekek, akik éjjel az alvástréning következtében nem sírnak, mert tudják, hogy úgysem kapnak segítséget, ugyanúgy ébrednek, és csendben vannak ugyan, de a kortizol szintjük jelentősen emelkedik, illetve hosszútávon is magasabb átlagos kortizol szint figyelhető meg ezeknél a gyerekeknél, a kortizol pedig köztudottan egészségkárosító hatású.

Semmit nem tudunk a gyermekek jelleméről, viselkedéséről, szokásairól, adottságairól, holott nem almát az almával hasonlítunk, mikor két gyermeket hasonlítunk össze.

Aggasztó, hogy ezt a kutatást kiemelve a kontextusából, egy teljesen más téma validálására, félreértelmezve felkapta a média, és azóta – holott még maga Bilgin és Wolke is igyekezett rendbe tenni ezt – így kering az interneten és még majd egy évvel később is megjelenik egy babás weboldalon tényként tálalva egy teljesen félreértelmezett tanulmányt.